Nyárközepén összegyűltek egy csodás Duna-parti köz lakói, hogy az utcájukban együtt fürdőzhessenek a nap fényében, este egy nagy-nagy tüzet rakjanak, hogy melegednének az emberek.
És persze, szerették volna, hogy valami jót ehessenek. Ők ránk gondoltak, mi pedig arra, hogy nyissunk új fejezetet a street-food történelmében.
Délután érkeztünk, hogy a kis köz valamelyik árnyas fája alatt verhessünk tábort. Csobbantunk egyet a Dunában, aztán felépítettük az éttermet. Legalább 15 percig tartott.
Kicsit elfáradtunk, ezért felfrissítettük magunkat egy hideg hosszúlépéssel, aztán nekiláttunk a paellának, és a lecsónak. Előbbibe rákot, polipot és kagylót tettünk, a lecsót rendhagyó módon, vaslapon készítettük, a kolbászt pedig pirított karikákban adtuk hozzá.
Ha pedig bál, akkor zene, ha pedig zene, akkor tánc. Mi hazai borokkal segítettünk nekik.
