Augusztus végén összegyűlt egy tucat jóbarát, hogy búcsúzzanak valamitől, ami mindannyiuknak fontos, és kezdetét vegye valami új, amiben kicsit minden más lesz.
Mi előző nap kezdtük a készülődést, mert fontos alkalomhoz méltó kísérőt szántunk. Így került egy hatkilós marhaszegy a füstölőbe….. - persze addigra már egy napja pihent a texas rub-ban.
Reggel megsültek a kovászos bagettek, megszedtük a kert fügebokrát és körtefáját, aztán már csak a veteményesből kellett pár szem paradicsom. A feketéből választottunk, hogy menjen a hús kérgéhez. Verőfényes délután csendültek a poharak először – került abba Somló leve, Ábrahámhegy aranya, és még Pannonhalma rose-ja is.
Aztán felállítottuk a konyhát. A körte-füge-paradicsom kombó csak némi olívát, almaecetet, parajdi sót és őrölt borsot kívánt. Amíg összeértek az ízek, kadarkával mulattuk az időt. Azt mondják, ha barbecue-nak létezik emblematikus darabja, akkor az a szegy, ugyanis a marhaszegy esetében a leghosszabb a sütési idő, a legnehezebb a tökéletes textúrát elérni.
Az idő nekünk dolgozott, nem kapkodtunk, így a húsunk omlós, szaftos és zamatos lett. Ahogy a texasi pittmesterek készítik. A gyümölcsök és a paradicsom remekül illettek a hús gazdagságához, amit 2018-as szüretlen bikavérrel kísértünk. Kár, hogy nem lehettél ott…
A fejedelmi vacsora után lesétáltunk a Duna-partra, és az utolsó poharat a tűz mellett ürítettük egymás egészségére.
Köszönjük, hogy ott lehettünk!
